
A koncert után Todd testvérénél csak egy matrac volt, amin aludhattunk, ezért Lonnie-val megosztoztunk rajta. A fények kialudtak... felé fordultam... a szemem kezdett hozzászokni a sötétséghez, és akkor megláttam, ahogy ő is engem néz. A sötétben mosolygott.

Olyan gyorsan vert a szívem. Átfordultam a másik oldalamra, mert annyira... nem is tudom, izgultam? Egy perc múlva átkarolt és olyan közel volt hozzám, amikor a fülembe súgta, "nagyon kedvellek". Csak bólintottam egyet és nagyon remélem, hogy megértette. Nagyon remélem... hogy úgy értette, ahogy én gondolom.

Azóta is úgy érzem magam, mint egy felrázott üdítős doboz. Remélem lesz alkalmunk beszélni, mielőtt felrobbanok.